Parasztpárti politikus. Kapuváron járt elemi és polgári iskolába, késõbb a Soproni Erdõmérnöki Fõiskolán, l. tagozaton szerzett erdõgazdasági oklevelet. 1929-tõl díjnok lett a Kapuvári Járásbíróságon, majd a helybeli iparosok meghívták körzeti ipartestületi jegyzõnek, ezt a feladatot 1949-ig látta el.
A világháború alatt támogatta az antifasiszta ellenállókat, többeknek nyújtott átmeneti menedéket. 1944-tõl részt vett a Békepárt néven újjáalakult kommunista párt tevékenységében. 1945-tõl a Nemzeti Parasztpárt kapuvári szervezetének titkára, megyei pártelnök, majd az NPP fennállásának legutolsó szakaszában Sopron megyei titkár.
1947-ben a Nemzeti Parasztpárt tagjaként országgyûlési képviselõvé választották. Mandátumát 1957-ig megtartotta, noha a kommunista pártba nem lépett be.
1950-tõl a Gyõr-Sopron megyei tanács elnökhelyettese volt.
1953-ban elkötelezte magát Nagy Imre politikája mellett. 1954-ben a reformok mögé sorakozó Magyar Írók Szövetségének Gyõri Csoportja õt tekintette irányítójának, októberben pedig õ lett a Hazafias Népfront Gyõr Megyei Szervezetének alelnöke.
Rákosi hatalmának ismételt megerõsödésekor megtört fölfelé ívelõ politikai karrierje is. Az 1954. évi tanácsválasztáskor már a VB jelölõlistájára sem került fel. Rövid ideig állás nélkül maradt, majd a papíron még létezõ Nemzeti Parasztpárt budapesti központjában hoztak létre számára politikai munkatársi állást, majd Erdei Ferenc segítségével a Kistölgyfamajori Állami Gazdaság igazgatójává nevezték ki. A forradalom kitörésekor is itt dolgozott.
1956. okt. 26-án õt választották a Gyõri Nemzeti Tanács elnökévé. Az okt. 30-án megalakult Dunántúli Nemzeti Tanács elnöke is õ lett, amiként beválasztották az újjászervezett Petõfi Párt (Nemzeti Parasztpárt) vezetõségébe is. Határozottan és félreérthetetlenül Nagy Imre oldalán állt, a szenvedélyek csillapítására és a szélsõségek megfékezésére törekedett. Eredményesen akadályozta meg a fegyveres harcot, az esetleges ellenkormány megalakítását. Szorgalmazta az ÁVH felszámolását és a forradalmi szervek kiépülését, elismerését, igyekezett ezek tevékenységét a megyében, majd október 30-ától az egész Dunántúlon koordinálni. Október 31-én a Dunántúli Nemzeti Tanács küldöttségének élén a parlamentben tárgyalt Nagy Imrével és Tildy Zoltánnal.
1956. nov. 4-e után a szovjet hadsereg segítségével szervezõdõ hatalom “védõõrizetbe" vette, de az ekkor még küzdõképes néptömegek nyomására visszakapta szabadságát. A forradalom alatt megindított Hazánk címû lap felelõs kiadója volt, és 1956 decemberében kezdeményezte a Soproni Napló nevû idõszaki lap megindítását. A Kádár-rezsim megpróbálta megnyerni, így tagja lett a Hazafias Népfront 1957 tavaszán Bulgáriába utazott delegációjának. 1957 elején a Gyõr-Sopron megyei képviselõi csoport munkájában is részt vett, de az 1957. máj. 9-én összeült országgyûlésben már azt állították róla, hogy mandátumáról lemondott. 1957. máj. 3-án tartóztatták le. Május 17-én cellájában öngyilkosságot kísérelt meg. A gyõri Honvédkórházba szállították, másnap kiugrott az ablakon. 1957. augusztus 12-én, máig tisztázatlan körülmények között, harmadik “öngyilkossági kísérletével" vetett véget életének.
1. Szervezeti, személyzeti adatok
2. Tevékenységre, működésre vonatkozó adatok
3. Gazdálkodási adatok
STRATÉGIAI DOKUMENTUMOK
Integrált Településfejlesztési Strat.
Kapuvár Rendezési Terv módosítása
Település Arculati Kézikönyv (TAK)